Ezt az ajánlót  eredetileg egy másik platformra írtam még covid lezárások alatt, a Vágy villamosa c. balett online közvetítése előtt. Mivel most májusban pár alkalommal újra látható lesz ez a fantasztikus előadás, és ezúttal élőben, kicsit aktualizáltam a szöveget, de az eredeti célt nem változtattam meg: szeressük meg minél többen a balettet!

A Vágy villamosát a Magyar Nemzeti Balett előadásában - az online közvetítést nem számítva - már nagyjából hétszer láttam, úgyhogy azt hiszem kimondhatjuk, hogy nekem ez az előadás bizony tetszik. Mindig tud újat adni, mindig lenyűgöz a táncosok teljesítménye és (legyünk őszinték) teste, mindig megérint a történet és újabb és újabb érzéseket fedezek fel magamban általa. Már pusztán a zene hallatán vagy az előadás egyik képkockájának a látványától képes vagyok elsírni magam. Természetesen most még idáig nem kell eljutni (persze lehet, hogy ide soha nem is kell, ezt mindenkinek a saját megítélésére bízom). 

Miért vagyok benne biztos, hogy ez még a legkezdőbb, balettnek zsigerileg ellenálló nézőnek is tetszeni fog?

- Ez nem a klasszikus, spicc cipős, tütüs előadás kicsit bugyuta történettel és sok töltelék tánccal, amit még a legelvetemültebb rajongó is un néha (csak soha nem fogja bevallani) hanem egy színházi előadás amelyben szavak helyett mozdulatok segítségével ismerjük meg a történetet.

- Szavak nélkül pedig azt tapasztalom, hogy máshogy, máshol hatnak a látottak, a szívemnek egy másik részét találja el, és mélyebb, szavakkal megfogalmazhatatlan érzéseket vált ki. Egész más katarzist okoz, mint egy prózai mű.

- Tennessee Williams története ismert, ha máshonnan nem, a filmből, de higgyétek el, elfelejtitek Marlon Brandot az előadás végére (a jelenlegi szereposztásnál ezt még nem tudom biztosan ígérni, de az online közvetítés főszereplője a fotón is látható Majoros Balázs volt, aki a plátói balettos szerelmem és kedvenc táncosom)

- Soha nem láttam sem szeretkezést, sem megerőszakolást ez előtt táncelőadásban. Míg az előbbi az egyik leggyönyörűbb, amit valaha színpadon láttam, utóbbi annyira fájdalmas, hogy minden alkalommal a bőrömön érzem a kellemetlen érintéseket.

- Ehhez az elképesztő erejű hatáshoz Dés László zenéje is nagyban hozzájárul, nem is értem, hogy miért nem kapott nagyobb publicitást miatta. A zene tökéletesen kiegészíti a mozdulatokat, helyettesíti a szavakat és facsarja a szívet. És magyar a koreográfia is, Venekei Marianna nevét mindenképp szeretném leírni, mert imádom, amiért ezt megalkotta nekem. (Ezt egyszer a semmiből előugorva meg is mondtam neki, úgy nagyjából ötször egymás után, remélem már túltette magát a sokkon.)

- És végül, mert tudom, hogy van aki ettől fél: a férfi táncosok nadrágban vannak, nyugi, nem látszik át semmi nyugalmat megzavaró dolog.

Egyetlen óvatos figyelmeztetés: pasikat óvatosan vigyetek magatokkal. Saját tapasztalat, hogy még a leglelkesebb, színházedzett férfi se bírja tovább egy idő után. Legyen ez inkább egy barátnős színházi élmény vagy inkább tartsd meg magadnak, és élvezd ki, hogy most elkezdődik az életedben valami új.

(Andi)

fotó: opera.hu