Mindig szerettem a cirkuszt. Gyerekkoromban A földkerekség legnagyobb showja és a Cirkuszvilág című filmek nagy hatással voltak rám. Ráadásul anyukám esténként az általa kitalált mesesorozattal, a cirkuszos kislány történetével szórakoztatott, szóval, amikor jött a lehetőség, hogy egy ismerősöm helyett elmehetünk megnézni a Karácsonyi Csodashowt, azonnal szóltam Andinak, aki némi hezitálás után csatlakozott.
Jó pár éve nem voltam már a Fővárosi Nagycirkuszban, utoljára cirkuszi előadást a Richter Flórián cirkuszban láttam talán két éve. Számomra a cirkusz egyrészt igazi varázsvilág, másfelől egy különös, családias, de zárt társadalom. Egyszer talán majd mesélek erről. De térjünk a tárgyra.
A műsor lenyűgöző volt! A porondülés kellős közepéről remekül láthattunk mindent. A hagyományos cirkusz megújulóban van, de az akrobatikus, és a gravitációt szinte legyőző ügyességi számok még mindig a show fő elemei. A soknemzetiségű előadók között mindig számos, egészen elképesztő kínai csoportot találunk, most egy csupa ici-pici hölgyből álló, egyensúlyozó csapat és a Kung Fu boys nevű formáció feszegette az emberi test fizikai határait, de hitetlenül figyeltük a magyar lányok hajlógó – igen, csupán a hajuknál fogva lógnak a levegőben – mutatványait is.
Szintén elképesztőek voltak a trapéz és gurtni számok, az izgalmak közötti könnyítésül pedig gyorsöltözőkön ámuldoztunk és kutyusoknak drukkoltunk. Bohócok ezúttal – Andi örömére – nem voltak a programban. Azzal, hogy állandóan énekelnek a műsorban, nemigen tudok mit kezdeni, sokkal szívesebben hallgatom a cirkusz zenekarát. A fények, vetítések ügyesen, ötletesen megkomponálva hozták létre a produkciókat kísérő látványvilágot, sokat hozzáadva az élményhez. A tánckar eléggé szokatlan cirkuszi elem, de mivel – majd megismertek minket – óriási tánc-, főként balett rajongók vagyunk mindketten, ezzel hamar meg tudtam barátkozni, sőt, gyorsan választottam kedvencet is.
A cirkuszt, mint műfajt, korosztálytól függetlenül mindenkinek tudom ajánlani, akit lenyűgöz az emberi teljesítőképesség, a sport és a művészet összefonódása, aki szeretne pár órára kikapcsolni, kizökkenni a mókuskerékből, és rácsodálkozni erre a varázsvilágra.
(Livi)
Fotók: saját
